A házat az eredeti, építtető család egyik tagjától vásárolták meg a jelenlegi lakók, így első kézből hallhattuk a mára érthetetlennek tűnő helyiségek és térkapcsolatok történetét. A villa építésekor, az 1930-as években még egészen más volt a környezet. Akkor a felső út helyén erdő volt, és az alsó útról vezetett a bejárat a házba. Ez a lehetőség idővel megszűnt, így a telek bejárata átkerült a ház mögé. Az építész első feladata az volt, hogy újra pozícionálja a házat. Az általa vázolt koncepcióhoz könnyű volt csatlakoznom.
Balanszírozás a régi és új határán
Építészetileg hangsúlyosan külön válik a régi villa és a hozzáépített új tömeg. A homlokzati tömegek színükben és megformálásukban is mások. Belülről azonban egy, osztatlan lakótérről van szó. Így a belsőépítészet azonos nyelven beszél az új és a régi terekben egyaránt. Egyfajta időtlenség, kortalan modern hangulat uralja a komplett belsőt, amely kellően alázatos az építészeti értékekkel szemben, ugyanakkor maximálisan kiszolgálja a felhasználói igényeket. Egy olyan befogadó közeg megteremtése volt a cél, mely kényelmes otthona tud lenni a beköltöző családnak.
Az entrée attól érdekes, hogy átlátunk az új építésű bejárati folyosón egészen a régi, főhomlokzati nyílászárókig, a nappalin keresztül. Ahogy haladunk befelé, mindig újabb térsorai tárulnak fel a régi épületnek, miközben a kertre is mindenhonnan kilátásunk nyílik. A nagyvonalú építészeti megnyitásokat követik az egyedi tervezésű új belső nyílászárók is. Ezek léptékükben inkább falpanelek, így a részletek kidolgozásában a bútorokhoz sorolódnak inkább.
Megőriztük a múlt értékeit
Megkerestük a régi épület értékes részleteit, és igyekeztünk azokat az átalakítást követően „helyzetbe hozni”. Nem volt kérdés, hogy a régi, szecessziós jegyeket magán viselő nyílászárókat megőrizzük, akárcsak a ház eredeti lépcsőjét. Ez utóbbi csodával határos módon épségben tudott maradni, míg körülötte szerkezetig visszabontottunk szinte mindent. A bővítés eredményeként a régi villa egy új szinttel magasabb lett. Így a régi lépcsőt meg kellett hosszabbítani. Ez a függőleges tengely most még nagyobb hangsúlyt kapott, egyfajta szellemi, minőségi kontinuitás okán. Amúgy is szeretek lépcsőt tervezni, de ettől ez a feladat most még izgalmasabb lett. Az eredeti, fa szerkezetű lépcső, klasszikus szerkezeti kialakítását követi az új, de modern anyaghasználattal. A pofafalakat laposacél elemekre cseréltem, amelynek a merevítése a járófelületbe van rejtve. A járófelület a régi lépcsőt követi, ugyancsak tömör tölgyfából készült. A kapaszkodót a falba süllyesztettem, a belső korlát modern, filigrán átirata a réginek.
A kint és bent viszonya
A házban a kint és bent párbeszéde folyamatos. A a korábbi nyitott veranda helyére került az étkező. Az volt a kérésünk az építészhez, hogy a veranda bekebelezésekor az új térhatár a pillérek tengelyébe kerüljön. A tér átmenetiségét, a kint és bent közötti finom átmenetet így tudtuk továbbra is éreztetni. A kültér élményét erősíti az is, hogy a külső homlokzaton használt vakolatot vittük fel a belső falakra. Az új üveg falak nagyvonalúsága miatt is az az érzetünk, mintha a kertben ülnénk. A bútorozás, és a világítás adják meg a tér melegségét.
A megkezdett történeteket nem mindig könnyű folytatni, bele kell ásni magunkat a dramaturgia mélyére. Építészeti értelemeben ez számomra azt jelenti, hogy alaposan megkutatom az épület múltját levéltári dokumentumokban, régi tervrajzokon és sorba veszem a mostani értékeit. A jelen értékeire koncentrálva olyan téri szituációkat igyekszem kreálni, amikben azok hangsúlyt kapnak, élni kezdenek. Gondolatban többször végig megyek a tervezett tereken, és komponálom a látványt. Hol, milyen anyagokkal, felületekkel teremtem meg azt a finom feszültséget, amitől friss lesz és friss tud maradni a végeredmény. Ez egy csodálatosan izgalmas dolog.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
építészet: Dobos Botond / Intramuros
kivitelezés: F2Bau Kft.
fotók: Barakonyi Szabolcs
