The design concept is based on two main touristic sights of Debrecen: Hortobágy with its soothing, endless vistas and the Annual Flower Carnival, a colorful, vibrant sensual extravaganza filled with surprises. We wanted the region’s essence to come alive for the hotel guests, which can only be achieved by precise planning. Guests are consciously guided through the space by visual, artistic, and architectural focal points. The first impulse comes from a dominant, oversized element, and as we move in the space, smaller objects take over triggering tactile senses and surrounding us with different textures. Flowers are omnipresent actors used playfully in various ways, with their colors and smells. A collaboration with local painter G. Nagy and pottery artist E. Andrási adds refined quality to the abundance of a multi sensual space. The dynamic of a carnival originates in music. It was a challenge to recreate it but we used a rhythmic combination of lights & shadows instead of music notes.
Kategória: Blog
A fürdő védett épülete, mint egy foglalatba illesztett ékkő, az őt körülölelő hotel fogadó épülete lett. Az egykori Hungária fürdő kapuzata és belső íves csarnoka a mai hotel főbejárataként és aulájaként funkcionál. Az új funkciókhoz kötődő belsőépítészeti elemeknek ezzel a rekonstruált szecessziós architektúrával kellett kapcsolatot teremteni. Élni és élni hagyni. Megoldani a szükséges feladatokat, mint a lábazat és a falnyílások bélelése, és elhelyezni az olyan belsőépítészetileg hangsúlyos elemeket mint a recepciós pult, a lobby, a bárpult és a galéria kávézó.
A belsőépítészet kiemel, a szecesszió gazdagságát élni hagyja
A befogadó közeg, a rekonstruált szecessziós architektúra nagyon erős felütés. Az örökölt gazdagság már a belépéskor ámulatba ejtő: a forgóajtó részleteiben és egészében is nagyszabású elem. Felettünk a mennyezet csodás gipszstukkóival drámaian hullámzik, a horizonton pedig a galéria kontúrja táncol. Ennek ívén futó korlátbabák finom díszítettségében visszacseng a forgóajtó motívumvilága. Ez a harmónia azonban már tervezett, az építész, Vékony Péter (Nirmana Építésziroda) tervezői magatartását mutatja. A belsőépítészet erősen kötődik az építészeti akarathoz, törekszik alázattal illeszkedni. Ez azonban nem stílusban tervezést jelent. Bár az építészeti rekonstrukció az 1910-es éveket varázsolta vissza, a belsőépítészeti koncepció hangsúlyozottan a mához kötődik: alapvetően mai design került az épületbe.
A tér a szecessziós stílus sajátosságai miatt rendkívül gazdag részletekben, díszítettségben, a belsőépítészeti elemek nem kívánnak ezekkel versenyre kelni. A fallal síkban tartott lábazatok mintegy finom vonallal aláhúzzák a falakat. A liftek nyílásait keretező kő bélletek vizuálisan kontúrozzák a liftajtókat és elegánsan eltakarják a lift szerkezeti elemeit, csak az ajtókat, a nyílást engedik láttatni. A beltéri ajtók esetén is ugyanezzel az eszközzel éltünk: az ajtólap a V alakban összeforgatott furnér mintájával díszített, a színében a fallal azonos keret a fal síkjába simul. Az ajtókat csak egy negatív nút keretezi, amely a lábazati vonal folytatása. Ugyanennek a gondolatnak a része a lépcsőházi álmennyezet finom eltartása, aminek a rejtett fénye a falat borító egyedi tervezésű tapétát világítja meg. A modern és a régi ötvözése az egészet tekintve, és a részekre bontva is igaz: a Joseph Hoffmann tervezte fotelek, kanapék, replikák az eredeti antik asztalokkal élnek együtt.
Visszatérő motívumok
Arra törekedtünk, hogy a bekerülő formák, anyagok, belsőépítészeti elemek, egy azonos vezérgondolat elemei legyenek. Az egyedileg tervezett tapéta Réczey Zoltán grafikus munkáját dicséri. Az általa megálmodott motívum megjelenik az orsótérbe feszített egyedi tervezésű és gyártású Manooi kristálycsillár design elemeiben is.
A bárpult a kávézóban és annak ikertestvére a VIP lounge pultja, egy-egy csiszolt fekete gyémántot idéz. A háromszög alakú szegmensekből építkező palást az épület egyik sokat visszatérő geometriai elemét használja. A bőr kárpitos ülőpadok, fotelek mintája szintén ennek a játékos átiratnak következtében kapták meg végső díszítésüket. Minta mintázatra reagál, a régi és az új elemek ritmusa egy ívet követ.
A galéria kávézó és a recepciós pult átgondolt megoldása
A szálloda recepciója fölé magasodó boltívet kettészeli a galéria, amin a kávézó kapott helyet. A boltozat a galéria után is folytatódik, ott kinyílik a tér, hirtelen két szint magasságú lesz. Ezáltal a galéria alatt egy alacsonyabb, átmenetinek ható tér alakult ki, ahol a belépő legszívesebben tovább menne a recepció mögötti boltíves gyönyörű üvegmennyezettel felülről megvilágított térbe. Ennek a problémának a megoldására a szerkezeti oldalfalak elé visszafogott ívet adó előtétfalat terveztünk, ami finom áramlást visz ebbe a térbe és a bejárat felől invitálja a belépőt. Az álmennyezetet is megmozgattuk, a történeti ívekhez képest egy visszafogottabb ívet kapott, mely kifut egészen a galéria széléig – de az oldalfalaktól eltartott -, ezzel is jelezve, hogy utólagosan beépített elemről van szó. A mennyezet feszességét a homogenitása erősíti, a feszített, világító álmennyezet kontrasztot képez a történelmi elemekkel és a recepcióra vonja a figyelmet. Az egyedileg tervezett pultok szabadon formált, szoborszerű elemek, a térben úsztatva.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
egyedi tapéta: Réczey Zoltán
egyedi csillár: Héder János / Manooi
építészet: Vékony Péter / nirmana
kivitelezés: Market Zrt.
fotók: Barakonyi Szabolcs
Az Örkény színház épületét Gerlóczy Gedeon tervezte az 1930-as évek végén, mozi számára, de hamarosan színház kezdett el működni benne (Madách Színház, majd a Madách Kamara). Az épület korábban már több kisebb-nagyobb belső átalakításon esett át. A nézőtér és kapcsolódó közlekedési terek átalakítása volt a feladatunk a nézők komfortjának növelése érdekében: a hangosan nyikorgó székek cseréje, és a széksorok közötti közlekedés könnyítése. Mivel épületszerkezeti következmények nélkül nem lehetett a székek távolságán változtatni, az átalakítás volumene megnőtt, és lehetőség nyílt nagyobb víziók megvalósítására is.
Helyreállítottuk a nézőtér eredeti alaprajzát
A nézőtér és a közlekedők kapcsolatát tekintve, valamint a láthatósági problémák és az akusztikai élmény javítása érdekében visszatértünk a Gerlóczy féle eredeti alaprajzhoz, ami a teljes alaprajzi rendszer átértelmezését jelentette. Az Örkény felvállaltan drámai, prózai színház. A közegében megnyilvánuló belsőépítészet sem lehet díszítő jelleggel jelen, kizárólag csak ennek az erős színházcsinálási szenvedélynek a támogatójaként. A varázslat úgyis a színpadon történik, “vagyis leginkább a nézők fejében” -ahogy erre Mácsai Pál rávilágított a megbeszéléseink alkalmával. Ennélfogva tehát a tér, amelyben mindez történik, nem lehet több, mint egy semleges közeg, amely minden részletében “csak” funkcionális. Természetesen arra törekedtünk, hogy jól végezzük a dolgunkat, és én hiszek abban, hogy a jól működő dolgok egyben szépek is. A jól kigondolt csomópontnak esztétikai értéke is van, és a jó design elsősorban a gondolat minőségében rejlik.
A belsőépítészet minden részlete a színházi élmény szolgálatában
Az alázat, amivel a feladat teljesítéséhez fogtunk, nem zárja ki a játékosságot sem. A felújítás során nézőtér új színházi székeket kapott. A székek kárpitja pontosan megtervezett, finoman hangolt kompozíció, a bele hímzett széksorszámhoz a cérnákat hosszasan válogattuk, hogy azt, illetve azokat a tónusokat találjuk meg, melyek a három különböző tónusú kárpit színén azonosnak tűnnek. Ehhez pedig különböző színű cérnákra volt szükség! Maga a szék is számos elemében személyre szabható volt, több körben készültek mintadarabok, míg a végleges állapotában megállapodtunk. A bejárati tér egy korábbi fázisban újult meg, az alapvetően letisztult, kortárs felütés és a nézőtéri átalakítás mozgatói azonosak. A megérkezés körülménye a napi rutinban többnyire a “beesés az utolsó pillanatban”. Ezért a fogadó tér elsődleges feladata elszakítani bennünket a napi problémáinktól, hogy aztán a folyosókon végigvezetve, ahogy a fal fehér színe finoman átszíneződik sötétszürkévé, úgy érkezzünk meg mi is, készen az előadás befogadására. A nézőtér sötétszürkében tartott terében a színpadé a főszerep. Minden eszköz azt szolgálja, hogy az előadás olyan erővel tudjon hatni, ahogyan azt az alkotók eltervezték. A minőség közvetítésére az anyagok megjelenésének finomságát hívtuk: a pilléreken és a beközlekedő folyosókon a tapéta finom struktúrája nyers, szépen szőtt vásznat idéz -a közlekedő külső karéján a sötétedő színátmenet saját, egyedi tervezésű. A nézőtéri pilléreken megjelenő ezüst szín összecseng a székkárpitokon finoman megcsillanó hímzéssel (székszám) és a padlóba integrált acél számokkal. A fali panelek és a bejárati ajtók anyagában színezett fekete MDF-ből készültek, melyek 5 glossos fényezéssel nyerték el végső felületüket, így nagyon elegáns héjat képeznek a térben.
Hangterelő felületek javítottak az akusztikán is
Az akusztikai körülményeken sokat javított, hogy a korábbi padlószőnyeg helyett kemény felület (beton) lett a járófelület. A falburkolatokat is mi terveztük, az akusztikus követelményeknek megfelelően a perforációval operálva. Minden egyes panel egyedi. A kicsit kopoltyúszerűen nyíló panelek éleibe rejtett világítás egy olyan extra elem, amit a scenika is használni tud. Az oldalfali panelek hangelnyelő felületek, míg a színpadnyílás mellettiek diffúzorok. Az eltérő funkció teljesen új megjelenést kívánt. Egyik kedvenc részfeladatunk ennek a mintázatnak a megtervezése volt. Az anyaghasználat őszintén felvállalja a természetét: a közlekedők és a nézőtér lépcsőinek is fém homloklapja és fém lábazata van, de a beton minősége és a tapéta finomsága miatt mégsem indusztriális az összhatás, inkább friss, kortárs. A falakon megjelenő infografika is a lehető legegyértelműbb, legtömörebb jelekkel kommunikál. Ugyanazzal a betűtípussal éltünk, mint a székekbe hímzett számoknál. A tér minden részletét igyekeztünk egységében megoldani, hogy a végeredmény egyszerűen “csak” szép lehessen. Az új színház belső jól illeszkedik a Bauhaus stílusjegyekkel rendelkező épülethez és a 21. századi elvárásokhoz. a színház közönsége kényelmesebben élvezhesse az előadásokat.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
projekt vezető munkatárs: Borka Andrea / KOMP DESIGN Stúdió
világítási tanácsadó: Haász Ferenc
akusztika: Fürjes Andor
építészet: Vincze Krisztián / Art’O Dom
kivitelezés: Budai Műemlék Felújító Kft.
fotók: Barakonyi Szabolcs
A házat az eredeti, építtető család egyik tagjától vásárolták meg a jelenlegi lakók, így első kézből hallhattuk a mára érthetetlennek tűnő helyiségek és térkapcsolatok történetét. A villa építésekor, az 1930-as években még egészen más volt a környezet. Akkor a felső út helyén erdő volt, és az alsó útról vezetett a bejárat a házba. Ez a lehetőség idővel megszűnt, így a telek bejárata átkerült a ház mögé. Az építész első feladata az volt, hogy újra pozícionálja a házat. Az általa vázolt koncepcióhoz könnyű volt csatlakoznom.
Balanszírozás a régi és új határán
Építészetileg hangsúlyosan külön válik a régi villa és a hozzáépített új tömeg. A homlokzati tömegek színükben és megformálásukban is mások. Belülről azonban egy, osztatlan lakótérről van szó. Így a belsőépítészet azonos nyelven beszél az új és a régi terekben egyaránt. Egyfajta időtlenség, kortalan modern hangulat uralja a komplett belsőt, amely kellően alázatos az építészeti értékekkel szemben, ugyanakkor maximálisan kiszolgálja a felhasználói igényeket. Egy olyan befogadó közeg megteremtése volt a cél, mely kényelmes otthona tud lenni a beköltöző családnak.
Az entrée attól érdekes, hogy átlátunk az új építésű bejárati folyosón egészen a régi, főhomlokzati nyílászárókig, a nappalin keresztül. Ahogy haladunk befelé, mindig újabb térsorai tárulnak fel a régi épületnek, miközben a kertre is mindenhonnan kilátásunk nyílik. A nagyvonalú építészeti megnyitásokat követik az egyedi tervezésű új belső nyílászárók is. Ezek léptékükben inkább falpanelek, így a részletek kidolgozásában a bútorokhoz sorolódnak inkább.
Megőriztük a múlt értékeit
Megkerestük a régi épület értékes részleteit, és igyekeztünk azokat az átalakítást követően „helyzetbe hozni”. Nem volt kérdés, hogy a régi, szecessziós jegyeket magán viselő nyílászárókat megőrizzük, akárcsak a ház eredeti lépcsőjét. Ez utóbbi csodával határos módon épségben tudott maradni, míg körülötte szerkezetig visszabontottunk szinte mindent. A bővítés eredményeként a régi villa egy új szinttel magasabb lett. Így a régi lépcsőt meg kellett hosszabbítani. Ez a függőleges tengely most még nagyobb hangsúlyt kapott, egyfajta szellemi, minőségi kontinuitás okán. Amúgy is szeretek lépcsőt tervezni, de ettől ez a feladat most még izgalmasabb lett. Az eredeti, fa szerkezetű lépcső, klasszikus szerkezeti kialakítását követi az új, de modern anyaghasználattal. A pofafalakat laposacél elemekre cseréltem, amelynek a merevítése a járófelületbe van rejtve. A járófelület a régi lépcsőt követi, ugyancsak tömör tölgyfából készült. A kapaszkodót a falba süllyesztettem, a belső korlát modern, filigrán átirata a réginek.
A kint és bent viszonya
A házban a kint és bent párbeszéde folyamatos. A a korábbi nyitott veranda helyére került az étkező. Az volt a kérésünk az építészhez, hogy a veranda bekebelezésekor az új térhatár a pillérek tengelyébe kerüljön. A tér átmenetiségét, a kint és bent közötti finom átmenetet így tudtuk továbbra is éreztetni. A kültér élményét erősíti az is, hogy a külső homlokzaton használt vakolatot vittük fel a belső falakra. Az új üveg falak nagyvonalúsága miatt is az az érzetünk, mintha a kertben ülnénk. A bútorozás, és a világítás adják meg a tér melegségét.
A megkezdett történeteket nem mindig könnyű folytatni, bele kell ásni magunkat a dramaturgia mélyére. Építészeti értelemeben ez számomra azt jelenti, hogy alaposan megkutatom az épület múltját levéltári dokumentumokban, régi tervrajzokon és sorba veszem a mostani értékeit. A jelen értékeire koncentrálva olyan téri szituációkat igyekszem kreálni, amikben azok hangsúlyt kapnak, élni kezdenek. Gondolatban többször végig megyek a tervezett tereken, és komponálom a látványt. Hol, milyen anyagokkal, felületekkel teremtem meg azt a finom feszültséget, amitől friss lesz és friss tud maradni a végeredmény. Ez egy csodálatosan izgalmas dolog.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
építészet: Dobos Botond / Intramuros
kivitelezés: F2Bau Kft.
fotók: Barakonyi Szabolcs
Amikor a szájsebészeti magánklinika és oktató központ tulajdonosával megismerkedtem, a professzionalizmusa rögtön megfogott. Egy olyan szakember, akinek a szabadalmait, technikai fogásait a világ számos országából érkező kollégák próbálják megtanulni az általa vezetett kurzusokon. Ő maga további neves egyetemeken is tanít. Klinikájának megjelenésében is ezt kell képviselnie, plusz még valami, hasonlóan fontos dolgot: a gondoskodásnak azt a diszkrét minőségét, ami bizalmat ébreszt, megnyugtat, ami minden részletével azt kommunikálja: „ne félj, itt jó kezekben vagy, vigyázunk rád!” Könnyebb dolog lett volna egy üres telken épületbe önteni ezeket a gondolatokat, de másként alakult. Nem bántuk nagyon, hiszen én magam kifejezetten szeretem az átalakítás műfaját. Érdekes volt látni, hogyan alakul át az épület.
A terek és térkapcsolatok átalakítása a funkcionális igények számára
Családi házas övezetben, a Rózsadomb tetején, irodaként üzemeltetett, vegyes használatú épület volt, amely maximálisan élt a beépítési lehetőségekkel. Kevés eszköz maradt a kezünkben, de nagyon egyszerűen megfogalmazható céljaink voltak: racionalizálni a tömegformálást, korszerűbbé tenni a megjelenést. Egyszerű állításokra csupaszítottuk a képletet: ez a fő épülettömb, az pedig a lépcsőház. És ha már úgy alakult, hogy ez a két tömeg áthatásban van, akkor azt mutassuk meg. Így értelmezhetővé váltak a furcsa kitüremkedések. Az alaprajzi szinten azonnal lehetett látni, hogy a lépcsőház tömege szögben tör be a fő tömegbe, és ékként át is hasítja azt. Ez viszont a külső tömegen nehezen értelmezhető volt, aminek a következményei érzésem szerint magyarázatra szorultak, így a tömegformálást hangsúlyosabbá tettük. A funkció speciális kívánalmai miatt teljesen újra szabtuk a belső tereket is. A megérkezés, az első benyomás itt is nagyon fontos. Arra törekedtünk, hogy egy megnyugtató, minőséget sugárzó közeg legyen az, ahová belép a páciens. Kifejezetten tompa, de meleg színeket használtunk. A hajnali köd volt az inspirációm, ami körbe burkol, átölel, amiben csak derengenek a dolgok, és minden kicsi színfolt nagy jelentőséggel bír. Az épületben oktatás is folyik (többnyire kurzus jelleggel), a fogászat normál működésével ellentétes ritmusban, azaz soha nem kell osztozniuk a közösségi tereken.
A funkció speciális gépészeti feladatokat kívánt és odafigyeltünk a mozgáskorlátozott páciensekre is
Rendkívül korszerű gépészet költözött az épületbe, különös tekintettel a friss levegő utánpótlásra. A kezelőkben hangcsillapító álmennyezettel igyekeztünk javítani a komfortérzeten, míg ugyanez az előadóteremben már összetettebb feladat volt, hiszen az előadót jól kell hallani. Az üléssorok mögötti végfal dekorációja ezért valójában diffúzor felület lett. Számoltunk a mozgásukban korlátozott páciensekkel is, így az épületet akadálymentesítettük. Valódi lift elhelyezésére sajnos nem volt lehetőség, így lépcsőjáró lifteket telepítettünk. Egyet rögtön a megérkezéskor, hiszen az épület bejárata az utcaszint felett található, illetve a belső szinteket összekötő lépcsőn is, annak ellenére, hogy a földszinti kezelő dedikáltan akadálymentesített.
Visszafogott stílusú, egyedi tervezésű bútorok
A lépcsőház tömör mellvédjére fa kapaszkodó került – ebben a térben ez jelenti a „színt”, így ez a természetes, meleg anyag diszkréten bár, de uralja a teret. Valamennyi kezelő és sterilizáló helyiség bútorzatát mi terveztük. Egyedi gyártásban készültek a speciális igényekhez és követelményekhez igazítva.
generál tervező (építészet és belsőépítészet): KOMP DESIGN STÚDIÓ / Fülöp Krisztina
projekt vezetőmunkatárs: Déri Judit, Hegedűs Andrea, Majercsik Laura Adél
szigetelés szakértő: Horváth Sándor
akusztikai tanácsadó: Fürjes Andor
statika: Fekete Szabolcs
elektromos tervező: Balázs Judit, Balázs Péter / Artvill
gépészet: Miskolczy Imre, Dubányi Vilmos, Sótér lászló
orvostechnológus: Töreky Balázs, Kerese János
sugárzásvédelem: Blahák Ernő
tűzoltósági szakmérnök: Brinczik Orsolya
kert: Torba Csaba tájépítész
fotók: Barakonyi Szabolcs
A Hűvösvölgyben álló villát több mint 100 éve Tauszig Béla és Róth Zsigmond építészek saját maguknak építették. Az épület, ami egy késői tulajdonosára emlékezve csak Manninger villaként ismert, átalakítása igazi kaland volt számunkra. A munkát levéltári és műemlékvédelmi források felkutatásával kezdtük, így sokat megtudtunk az elmúlt 100 év alatt történt átépítésekről és az épületet tervező építész párosról, Tauszig Béláról és Róth Zsigmondról.
A villa történelmének a felkutatása fontos kiindulópontot jelentett a tervezéshez.
A tervezők nevét a villa falán ma is az eredeti tábla őrzi. Jelentőségüket mutatja, a tudásukat bizonyítja napjainkban is a Wesselényi utcai Goldmark Terem, a pasaréti Napraforgó utca híres mintatelepének 16. számú háza, és Pest egyik legszebb Bauhaus négyemeletes épülete a Bródy Sándor és Horánszky utca sarkán. Az egyszerű, emeleti bővítményeivel mégis arányosan megmozgatott tömegű villaépületet tervezői saját célra tervezték és építtették 1913-ban, és feltételezhetően Tauszig Béla tulajdonában volt a hetvenes évekig, aki egészen az 1973-ban bekövetkezett haláláig lakott itt Mátyás király valahai vadasparkjának vidékén. Az 1900-as évek utolsó évtizedeiből lakóiról nem találtunk adatot. A 2000-es évek elejétől 2007-ig a villában Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Vallási Insztitút Központja működött. Tőlük vásárolta meg az épületet a Laboratory Group kreatív ügynökség, hogy gellérthegyi, bérelt irodájukat kinőve új, állandó székhelyükre találjanak benne. A historizáló stílusban épült villa külső megjelenése az idők során csupán csekély mértékben változott, a mai napig megőrizte az építészek eredeti elképzelését, így az épület jelentősen hozzájárul az adott kor gondolkodásmódjának megértéséhez.
Tervezőként elsődleges célunk a villa értékeinek megóvása és hangsúlyozása volt.
Az új belsőépítészeti elemek megformálásánál fontos szempont volt számunkra, hogy azok arányaikkal és részleteik aprólékos kialakításával harmonikusan illeszkedjenek az épület egységébe. Ezzel egyidejűleg az anyag- és technológia választás okán is tisztán megkülönböztethetőek legyenek a megvédendő eredeti motívumoktól, szerkezetektől. Ennek a gondolatmenetnek az első lépéseként egységesítettük a közlekedő tereknek az átalakítások során többszörösen cserélt és elfedett padlóburkolatát és lábazatait. Ehhez monokróm, szürke színű, gazdagon erezett márványt választottunk, amivel hangulatában is összefüggő térsorrá kapcsoltuk a bejáratnál található veranda és a központi lépcsőtér egyes szintjeinek helyiségeit.
A földszinti szobákban a ráragasztott pvc réteg alatt felújítható állapotban megtaláltuk a korabeli parketta burkolatot, így ezekben a helyiségekben ezek felújítására koncentráltunk. Az emeleten nem jártunk hasonló szerencsével, ezért ott a szobák padlója új parketta felületet kapott.
Gondoskodtunk az épületben fellelt falfestmények és stukkódíszek megóvásáról. A gipszmunka esetében szakember bevonásával a sérült részletek gondos felújítására is sor került. Ezt követően a világítási rendszer átalakításával a díszmunkák új hangsúlyokat kaptak.
A ház emeletének fő ékessége az emeleti zárt erkély gazdagon díszített ólomüveg ablaksora. Ebben a helyiségben az ablakparapetre szerelt regisztercsövek cseréjére nem volt épületgépészeti indok, de esztétikai szempontból megoldásra váró feladatot jelentettek. A megoldást a lépcsőházi korlát függőleges pálcázására rímelő, magasfényű fehérre festett lamellás borítás jelentette.
A bútorozás során igyekeztünk minél szellősebben tartani a tereket, visszafogott design és színezés jellemzi a beépített bútorokat – pl. konyhabútor – és a mobiliákat egyaránt.
A felújítás eredményeként a lépcsőház esztétikai értelemben is újra a ház fő tengelyévé vált.
A ház egyik fő ékességének számító háromkarú, régi tölgyfa lépcső járófelületeit a felújításban közreműködő asztalos csapat segítségével megszabadítottuk az ismeretlen időpontban rákerült lambériaborítástól, és a gondos felújítás eredményeként a régi faelemek eredeti szépségükben lettek láthatóak. A mázolt pofafák és a róluk induló függőlegesen pálcázott korlátelemek egységes, magasfényű fehér felületkezelést kaptak, a fogódzók térrel diszharmonikus sötétbarna festését pedig a felső áttört mellvéd felső síkjának színével egyező világosszürkére finomítottuk. A lépcsőkarokat kísérő falak mosható festékkel fedett felületeit a lépcső stílusához illeszkedő, vakolatba süllyesztett, a vakolt felülethez árnyéknúttal csatlakozó festett fa lábazatokra cseréltük. A lépcsőház hátsó falát adó vizesblokk zegzugos vonalát kiegyenesítettük, a falfelület a mosdóajtókat is rejtő tükör burkolatot kapott, ezzel is több teret biztosítottunk a lépcső számára.
Az új funkció életre hívott még két lépcsőt a házban a főlépcsőn kívül. A két modern, újonnan tervezett acél lépcső az emelet egyik szobáját és a tetőteret, illetve a pincét és az egykori ebédlőt (ma iroda) köti össze. A tetőtérbe vezető, térplasztikaként is értelmezhető lépcső érdekessége, hogy tervezésekor a fő inspirációt a felső szint jellegzetességét adó, minden részletében szabadon megmutatott ácsszerkezet jelentette. A két, egymástól térben kitérő zártszelvény tartógerinc és a szabadon futó, vonalszerű korlátok szögtörése szándékunk szerint a fa szerkezet geometriájának visszhangja. Dekorativitása élesen elüt a pince és a földszinti iroda között kapcsolatot biztosító lépcső formálásától. Utóbbinál szikár, háttérbe húzódó szerkezet kialakítása volt a célunk, ami szigorú puritánságával nem konkurál a díszes, festett stukkós, árkádsoros földszinti tér díszítettségével.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
projekt vezető munkatárs: Glavanovics Orsolya / KOMP DESIGN Stúdió
fotók: Barakonyi Szabolcs
