A Hűvösvölgyben álló villát több mint 100 éve Tauszig Béla és Róth Zsigmond építészek saját maguknak építették. Az épület, ami egy késői tulajdonosára emlékezve csak Manninger villaként ismert, átalakítása igazi kaland volt számunkra. A munkát levéltári és műemlékvédelmi források felkutatásával kezdtük, így sokat megtudtunk az elmúlt 100 év alatt történt átépítésekről és az épületet tervező építész párosról, Tauszig Béláról és Róth Zsigmondról.
A villa történelmének a felkutatása fontos kiindulópontot jelentett a tervezéshez.
A tervezők nevét a villa falán ma is az eredeti tábla őrzi. Jelentőségüket mutatja, a tudásukat bizonyítja napjainkban is a Wesselényi utcai Goldmark Terem, a pasaréti Napraforgó utca híres mintatelepének 16. számú háza, és Pest egyik legszebb Bauhaus négyemeletes épülete a Bródy Sándor és Horánszky utca sarkán. Az egyszerű, emeleti bővítményeivel mégis arányosan megmozgatott tömegű villaépületet tervezői saját célra tervezték és építtették 1913-ban, és feltételezhetően Tauszig Béla tulajdonában volt a hetvenes évekig, aki egészen az 1973-ban bekövetkezett haláláig lakott itt Mátyás király valahai vadasparkjának vidékén. Az 1900-as évek utolsó évtizedeiből lakóiról nem találtunk adatot. A 2000-es évek elejétől 2007-ig a villában Az utolsó napok szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Vallási Insztitút Központja működött. Tőlük vásárolta meg az épületet a Laboratory Group kreatív ügynökség, hogy gellérthegyi, bérelt irodájukat kinőve új, állandó székhelyükre találjanak benne. A historizáló stílusban épült villa külső megjelenése az idők során csupán csekély mértékben változott, a mai napig megőrizte az építészek eredeti elképzelését, így az épület jelentősen hozzájárul az adott kor gondolkodásmódjának megértéséhez.
Tervezőként elsődleges célunk a villa értékeinek megóvása és hangsúlyozása volt.
Az új belsőépítészeti elemek megformálásánál fontos szempont volt számunkra, hogy azok arányaikkal és részleteik aprólékos kialakításával harmonikusan illeszkedjenek az épület egységébe. Ezzel egyidejűleg az anyag- és technológia választás okán is tisztán megkülönböztethetőek legyenek a megvédendő eredeti motívumoktól, szerkezetektől. Ennek a gondolatmenetnek az első lépéseként egységesítettük a közlekedő tereknek az átalakítások során többszörösen cserélt és elfedett padlóburkolatát és lábazatait. Ehhez monokróm, szürke színű, gazdagon erezett márványt választottunk, amivel hangulatában is összefüggő térsorrá kapcsoltuk a bejáratnál található veranda és a központi lépcsőtér egyes szintjeinek helyiségeit.
A földszinti szobákban a ráragasztott pvc réteg alatt felújítható állapotban megtaláltuk a korabeli parketta burkolatot, így ezekben a helyiségekben ezek felújítására koncentráltunk. Az emeleten nem jártunk hasonló szerencsével, ezért ott a szobák padlója új parketta felületet kapott.
Gondoskodtunk az épületben fellelt falfestmények és stukkódíszek megóvásáról. A gipszmunka esetében szakember bevonásával a sérült részletek gondos felújítására is sor került. Ezt követően a világítási rendszer átalakításával a díszmunkák új hangsúlyokat kaptak.
A ház emeletének fő ékessége az emeleti zárt erkély gazdagon díszített ólomüveg ablaksora. Ebben a helyiségben az ablakparapetre szerelt regisztercsövek cseréjére nem volt épületgépészeti indok, de esztétikai szempontból megoldásra váró feladatot jelentettek. A megoldást a lépcsőházi korlát függőleges pálcázására rímelő, magasfényű fehérre festett lamellás borítás jelentette.
A bútorozás során igyekeztünk minél szellősebben tartani a tereket, visszafogott design és színezés jellemzi a beépített bútorokat – pl. konyhabútor – és a mobiliákat egyaránt.
A felújítás eredményeként a lépcsőház esztétikai értelemben is újra a ház fő tengelyévé vált.
A ház egyik fő ékességének számító háromkarú, régi tölgyfa lépcső járófelületeit a felújításban közreműködő asztalos csapat segítségével megszabadítottuk az ismeretlen időpontban rákerült lambériaborítástól, és a gondos felújítás eredményeként a régi faelemek eredeti szépségükben lettek láthatóak. A mázolt pofafák és a róluk induló függőlegesen pálcázott korlátelemek egységes, magasfényű fehér felületkezelést kaptak, a fogódzók térrel diszharmonikus sötétbarna festését pedig a felső áttört mellvéd felső síkjának színével egyező világosszürkére finomítottuk. A lépcsőkarokat kísérő falak mosható festékkel fedett felületeit a lépcső stílusához illeszkedő, vakolatba süllyesztett, a vakolt felülethez árnyéknúttal csatlakozó festett fa lábazatokra cseréltük. A lépcsőház hátsó falát adó vizesblokk zegzugos vonalát kiegyenesítettük, a falfelület a mosdóajtókat is rejtő tükör burkolatot kapott, ezzel is több teret biztosítottunk a lépcső számára.
Az új funkció életre hívott még két lépcsőt a házban a főlépcsőn kívül. A két modern, újonnan tervezett acél lépcső az emelet egyik szobáját és a tetőteret, illetve a pincét és az egykori ebédlőt (ma iroda) köti össze. A tetőtérbe vezető, térplasztikaként is értelmezhető lépcső érdekessége, hogy tervezésekor a fő inspirációt a felső szint jellegzetességét adó, minden részletében szabadon megmutatott ácsszerkezet jelentette. A két, egymástól térben kitérő zártszelvény tartógerinc és a szabadon futó, vonalszerű korlátok szögtörése szándékunk szerint a fa szerkezet geometriájának visszhangja. Dekorativitása élesen elüt a pince és a földszinti iroda között kapcsolatot biztosító lépcső formálásától. Utóbbinál szikár, háttérbe húzódó szerkezet kialakítása volt a célunk, ami szigorú puritánságával nem konkurál a díszes, festett stukkós, árkádsoros földszinti tér díszítettségével.
belsőépítészet: Fülöp Krisztina / KOMP DESIGN Stúdió
projekt vezető munkatárs: Glavanovics Orsolya / KOMP DESIGN Stúdió
fotók: Barakonyi Szabolcs
